Tisztelt kölcseiek és tisztelt Kölcséből elszármazottak!
A szeretetbe, az összefogásba, az együttérzésbe vetett hitem sikereként élem meg azt, hogy most itt együtt lehetünk ezen a napon. 2006 őszén érlelődött meg a gondolat a fejembe, hogy a mi temetőnkbe is szükség van egy lélekharangra annak ellenére, hogy minden felekezetünknek van saját lélekharangja. Ez a kis harang nem a nagyok ellen szól, hanem mellettük.